#szingliség#
Manapság egyre divatosabb
szinglinek lenni. Megoszlik a vélemény rólunk, van, aki legyint azt gondolván,
hogy Mi csak azért nem szerzünk magunknak pasit, mert annyira önállóak akarnánk
lenni. Van benne igazság, belátom, azt azonban butaságnak tartom, hogy minden
egyes sorstársamnak ez lenne az egyedüli oka, amiért ezt a magányos, mégis
nagyon érdekes életmódot választja.
Hogy Én miért
lettem szingli? Sok minden vezetett ehhez kezdve a rossz tapasztalatokkal az
exekkel kapcsolatban, át a túlzóan hímsoviniszta megnyilvánulásokig, amikkel
úton út félen találkozik az ember lánya. Igenis meg akartam mutatni nem csak
magamnak, de mindenkinek körülöttem, hogy van élet kapcsolat nélkül. Azért nem
azt írtam, hogy van élet férfi nélkül, mert alkalomadtán van, hogy egy
éjszakás kalandokba bonyolódok. Nem vagyok rá igazán büszke, meg is fogadom
minden egyes éjszaka után, hogy nem lesz több ilyen. Valahogy megalázónak
tartom, ahogy reggelente kisurranok vagy egy hotelszobából vagy egy férfi
lakásából. A saját kis lakásomba sosem hoztam még haza férfit, túlontúl is
viszolygok attól, hogy valaki belépjen a személyes kis közegembe, bármennyire
is furcsán hangzik ez azt tekintve, hogy van, akivel egy éjszakás kalandba
bonyolódok.
Milyen az
ideálom? Sok nővel ellentétben majd’ minden férfi típus bejön. Sosem voltam
annak a híve, hogy kategorizáljam Őket és csakis az álom pasit keressem
bennük. Külsőt illetően talán csak annyi kikötésem van, hogy legyen magasabb nálam,
adjon magára, és legyen ápolt. Ki tudok borulni a magukat elhagyó, sörhasat
eresztő és kanapén tespedő férfiaktól, akik szinte még Ránk vannak kiakadva
mondván, hogy teljesíthetetlen elvárásaink vannak Velük szemben. Néha már ha
csak nem sörszagú a lehelete valakinek, nyert ügye van Nálam.
Vicces vagy sem,
de a már olyan sokszor megfilmesített amerikai szingliség valóban úgy zajlik a
való életben, ahogy a tévé képernyőjén. Sok nő rohangál reggelente New York
utcáin magas sarkúban, egyik kezükben egy pohár kávéval, másikban a kis
aktatáskájukkal, hogy időben a munkahelyükre érjenek. Lift helyett inkább
kettesével lépcsőznek fel az emeletükig az irodaházban, csakhogy csökkentsék a
reggeli sminkelésből fakadó késést. Természetesen mikor felérnek az adott
részlegre lassítanak és magabiztosan végigsimítanak a ceruzaszoknyájukon.
Állukat felszegve lejtenek végig a folyosón, és bájosan odaintenek az újonc,
jóképű munkatársaknak. A mosoly persze lefagy az arcukról, ha meglátják örök
ellenségüket egy asztal mögött ülni, mégis rendületlenül folytatják tovább az
útjukat a saját maguk által berendezett irodai részlegükhöz. Általában keretes
fotók, zöldellő növények és rikító ragasztós papírkák tömkelege borítja az
asztalukat, de van, hogy néhány katalógus és körömlakk is helyet foglal az
egyik kis eldugott szegletében az asztalnak.
Az ebédjük nagy
része természetesen csakis fehér húsokból és salátákból áll, amit épphogy csak
van idejük bekapni, miközben átfutják a beérkező e-mailjeiket. Persze mikor
kinéz Rájuk az általában sármos főnök, idegesen zárják be az éppen megnyitott
honlapot és bájosan rámosolyogva arról érdeklődnék, tudnak-e valamiben
segíteni?! Természetesen ezek a majdhogy nem tökéletesnek tűnő percek sokszor
feledésbe merülnek hisz van, hogy hatalmas, kinyúlt pólóban és bolyhos
zoknikban ülnek a Tv előtt ölükben egy doboz csokoládé fagylalttal mellettük
egy százas papír zsebkendő csomaggal. Kellenek Nekik az ilyen magánpercek az
állandó megfelelési kényszer elől való menekülés gyanánt, persze a péntek esti
csajos vacsorák szentek és sérthetetlenek. Ilyenkor nem csak a pasik - mint az
egyik, húszas-harmincas éveiben járó nők legfelkapottabb beszélgetési témája
jön elő -, hanem olyan dolgok is, mint például az egészséges életmód,
sportolás, világbéke, és minden ehhez hasonló fontos téma.
És hogy ezeket
mind honnan tudom ilyen jól? Mert Én is a szinglik táborát erősítem immáron
több, mint egy éve. Egyik barátnőmnek sem vallottam be, hogy az elmúlt
hónapokban egyszer-egyszer megfordult a fejemben, hogy jó lenne ismét
kapcsolatban lenni, hisz Ők valahogy a kemény maghoz tartoznak. Ők szinte
függetlenségre születtek, arra, hogy Nekik senki se mondja meg, hogy mikor, mit
és hogyan csináljanak. Én ezeket a dolgokat illetően kilógok a sorból, hisz
néha szükségem lenne egy erős férfi akaratra. Nem azt mondom, hogy nincs önálló
akaratom, de szeretnék néha gyengének tűnni és levenni azt a kemény maszkot,
amit hónapok alatt magamra öltöttem. Igen, szeretnék most már egy
kapcsolatot!
#az első
pillantás#
A péntek esti csajos vacsorát már
csütörtök reggel lemondtam. Főnököm, Mr. „Tudom, hogy jól nézek ki és ezt néha
ki is használom” Thomson bejelentette, hogy a péntek este tartandó céges
rendezvényen Rám is számít, mint jobb keze. Természetesen elvállaltam,
ellenkezni sem mertem volna, az ingyen ital és étel pedig csak még ösztönzőbben
hatott.
Este egy menta
színű peplum ruhát húztam magamra egy bézs színű magas sarkúval; hajam
kiengedve hagytam, hagy fedje be vállaim. Isten lássa lelkem, időben indultam
el, de hát a péntek kora esti forgalom nem épp a leggyorsabb New York
belvárosában, így hát sikeresen késtem néhány percet a megbeszélt időpontot
tekintve. Próbáltam higgadtságot magamra erőltetve belépni az irodaház
földszintjén lévő hallba, talán sikerült is, hisz senki sem méltatott rosszalló
pillantásokkal. Azonnal megláttam a főnököm, intettem is Neki mire a mellette
álló férfi - akivel addig feltehetőleg beszélgethetett -, felém fordult és Rám
nézett.
*
A férfi erőteljes remegést érzett
végigszaladni a gerincén. Ujjaival erősen a poharára markolt, majd megemelve
azt a nő felé biccentett. Ő szintúgy biccentett, majd kissé nyitott ajkakkal
hátat fordított és elsétált.
- Ki volt az a nő? – kérdezte barátjától,
aki csak fecsegve ecsetelte problémáit.
- Charlize? A személyi titkárom.
- Nem is említetted, hogy ilyen csinos
beosztottad van – jegyezte meg még mindig azt a helyet szuggerálva, ahol
először megpillantotta.
Erőset nyelt, majd barátja felé fordult.
- Utálom, mikor így nézel! – nevetett fel
Jamey, mikor a mellette álló férfi hosszan és keményen kezdte fixírozni az
arcát.
- Be fogsz Neki mutatni!
- Mondtam már, hogy nem szeretem ezt a
stílusod? – Jamey rosszallóan nézett Rá, de barátját hidegen hagyta, mit is
gondol a stílusáról.
- Mondtam már, hogy utálom, ha ezzel jössz?
– utánozta a hanglejtését.
- Nem akarom, hogy behálózd! A legjobb
munkaerőm.
- Felnőtt nőnek tűnik, szerintem el tudja
dönteni, hogy mit akar! – a grimasz eltűnt az arcáról, ahogy ridegen felelt,
majd nagyon kortyolt a pezsgőjéből.
- Hálát adok Istennek, hogy nem vagyok
nő, hogy Rám indulhatnál.
- Attól még féltheted a segged, ha nem
mutatsz be Neki.
- Te állat – hőkölt hátra Jamey, majd
megadóan feltette a kezét. – Kemény dió lesz, azt már most megmondom Neked.
- Miért, van valakije?
- Nincs tudtommal, de hithű szingli!
- Csak ennyi? – a férfinak épphogy csak
mosolyra húzódtak az ajkai. – Tudod, hogy bárkit megszerzek magamnak, Ő sem
lesz különb!
- Néha komolyan félek Tőled, Bill!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése