#ügyes kislány!#
Már az autója felé tartottunk. Se Ő, se
Én nem kérdeztem Rá a nyilvánvalóra, mégis tudtuk, hogy valamelyikünk lakásán
fogunk kikötni; túlságosan is kellemes volt az eddigi este, hogy ne legyen
folytatása. Még az étteremben sem csókolt meg, helyette kerülgette az ajkaim
ezzel is elérve, hogy talán csak még inkább akarjam.
Ismeretlen környékre értünk. Hatalmas társasházak között gurultunk, az egyes
emeletek terasza akkora lehetett, mint az egész lakásom. Ismét egy mély
garázsban találtam magam, ahol csak néhány méregdrága autó állt. A motor
elcsendesült, Ő kihúzta a kulcsot és a markába fogta azt.
- Gondoltam, meginnál még valamit.
Furcsán fogalmazta meg a mindkettőnk
fejében zakatoló gondolatokat, de ha Ő így akarta mondani, ám legyen. Bal karja
ismét a derekam körül volt, így vezetett be a liftbe is, ami felvitt az ötödik,
legfelső szintre. A liftben nem váltottunk pillantást.
Ahogy kiléptünk a hűvös előszobába egy hatalmas, fekete, robosztus ajtó
fogadott. Kulcsaival gyorsan kinyitotta azt, majd kiriasztotta a lakást. Lakása
olyan volt, mint Ő maga: titokzatos, rideg és letisztult. Egy hatalmas
nappaliba vezetett, ahol vagy a szürke, vagy a fekete színek domináltak.
Padlótól mennyezetig érő ablakok fogadtak, amik előtt nem lógtak függönyök, így
pazar kilátás fogadott egész New York-ra. Azonnal meg kellett néznem a
látképet, még életemben nem láttam ehhez hasonlót.
- Tetszik?
- Az nem kifejezés – szemlélődtem tovább,
mikor hirtelen jéghideg érzést éreztem végigkúszni a csupasz gerincemen.
Jégkockák ütődtek egymáshoz.
- Egy kis Martini – nyújtotta felém a
poharat, majd ellépett mellőlem.
Pár pillanatig még motoszkált mögöttem,
muszáj volt megfordulnom, hisz feszélyezett, hogy nem tudtam, mit csinál. Egyik
kezében egy kristály kehellyel, míg a másikban egy újabb üveg pezsgővel lépett
ismét felém.
- Így veszel le minden nőt a lábáról?
Eperrel és pezsgővel?
- Merd azt mondani, hogy nem jó
párosítás! Egyébként meg kérlek, hagyj fel azzal, hogy állandóan szóba hozod
azokat a nőket. Nem kell attól tartanod, hogy Ők is ugyanott álltak elhűlve a
látványtól kezükben szorongatva egy pohár Martinit.
- Szóval nem hoztad fel ide Őket –
állapítottam meg elmésen.
- Szállodába vittem Őket, ha annyira
kíváncsi vagy; nem hozok ide minden jöttmentet.
Letaglózott, amit és ahogy mondott.
- Nem vagyunk jöttmentek – tüntetőleg
letettem a poharam a dohányzó asztalra, és összefontam a karjaim.
- Csak össze ne vesszünk ezen, szépen
kérlek – forgatta meg a szemét és még közelebb lépett hozzám.
Láttam rajta, hogy tényleg nem akart
vitába bonyolódni, mégis megjegyeztem magamnak, amit mondott; rosszallásom
azonban elszállt, ha arra gondoltam, engem bezzeg idehozott a saját kis
világába.
- Szóval elfogadsz egy kis epret, vagy
tartogassam a többinek?
Cinikus kérdésén elvicsorodott, majd két
ujja közé véve egy szem gyümölcsöt az ajkaimhoz emelte. Egy pillanatra a
szemébe néztem, kérdőn tekintett vissza Rám, majd szemezve vele beleharaptam a
gyümölcsbe. Éreztem, ahogy ajkaimmal az ujjait is megérintettem, ez lehetett az
oka, hogy tekintete azonnal elsötétült.
- Ügyes kislány!
#szex tűsarkúban#
Némaságba burkolózva etettük egymást,
egyik eper követte a másikat, engedte, hagy tegyek Én is egyet a szájába. Még
mindig ott álltunk a hatalmas ablak előtt, volt ebben valami izgalmas; mintha
az egész világ csak bennünket bámult volna. Az utolsó szem eperhez egyszerre
nyúltunk, Ő finoman arrébb ütötte a kezem, hogy ujjai, majd ajkai közé vehesse.
Annyira elcsépeltnek tűnt, amit csinált, tőle mégis annyira izgató volt ez is.
Nem akartam Én megmozdulni, de elérte, hogy egy lépést téve felé lecsökkentsem
magunk között a távolságot. Felvont szemöldökkel hagyta, hagy lépjek újra és
újra felé, miközben Ő is hátrált, míg meg nem láttam egy újabb hatalmas, egész
falat beterítő ablakot. Szemem sarkából egy lapos, szürke szaténnal letakart
ágyat is megpillantottam; célba értünk –
gondoltam magamban.
- Te mindenkivel játszol?
Csak vigyorgott, igaz, ha válaszolni is
akart volna, akkor sem tudott volna a szájában lévő gyümölcstől. Lassan
hajoltam felé, húzni akartam az Ő idegeit is, majd végig szemébe nézve
leharaptam az eper végét figyelve arra, hogy még véletlen se érjek hozzá az
ajkaimmal. Ismét felvonta a szemöldökét, majd megragadott a csípőmnél fogva.
Nyelvével hirtelen kebelezte be a gyümölcsöt, hogy tarkómat megragadva
erőszakosan a fejéhez húzhasson. Nyelvével vadul nyomult ajkaim közé, éreztem,
ahogy az édes lé végigfolyt az államon. Ő ezt látva hátrafeszítette a nyakam és
végignyalt a torkomon. Mozdulata nyomán régóta várt nyögés tört fel ajkaim
közül, amit nem hagyott további cselekedet nélkül. Megfordított és az ágyra
fektetve combjaim közé fúrta magát. Ismét nyakamnak esett, ujjai közben mohón
tapogattak, ahol csak értek. Annyira vágytam már Rá, hogy szinte megijedtem
magamtól. Csókolni, harapni szerettem volna, egyszerűen részese akartam lenni
Bill Kaulitz bűvkörének.
A fejem mellett támaszkodva hajolt le ismét Rám egy mély, erőteljes csókért.
Nyelve ellentmondást nem tűrően birkózott le ahányszor csak át akartam venni az
irányítást, mozdulatai is arról árulkodtak, hogy ezen az estén nem Én leszek az
aktív fél. Egyik ámulatból a másikba estem, ahogy gyakorlottan hámozott ki
blúzomból. Melleimre direkt nem fordított figyelmet, helyette köldökömbe nyalt
és a szoknyám szegélyét csókolgatta. Mikor megemeltem magam alatta, derekam alá
nyúlt és lehúzta a cipzárt, majd vele együtt az egész anyagot. Mohó pillantásokkal
térdelt fel lábaim között, hogy először tenyerével combjaimba markoljon, majd
nadrágjához nyúljon és kicsatolja az övét. Száraz ajkakkal néztem végig
mozdulatait, azt, ahogy bujtatóiból kihúzta a bőr övet, majd egy pillanatra
félbe hajtotta és hozzáérintette csupasz hasamhoz. Éhesen megcsókolt és
folytatta a vetkőzést. Tejfehér bőre szinte bántotta a szemem, annyira
tökéletesnek tűnt az Én testemhez képest. Néhol anyajegyek borították a testét;
V-vonala sejtelmesen tűnt el a nadrágja alatt. Bármennyire is élvezetes volt
nézni, ahogy levetkőzik előttem, mégsem akartam, hogy tovább húzza az időt.
Talán láthatta izgatottságom, hisz azonnal megvált nadrágjától egyidejűleg
lehúzva magáról a fekete Hugo Boss boxerjét is. Pillantásaim látván
elvigyorodott és nyakamhoz hajolva beleharapott a fülcimpámba. Úgy, ahogy a
melltartóm, a bugyim sem zavarta sokáig.
- Várj, a tűsarkúm – megemeltem a lábaim,
hogy lerúgjam Őket, de megállított.
- Hagyd magadon! – nyögte rekedten.
Nem tudtam nem eleget tenni a kérésének.
#a válasz: igen#
Valahol tudat alatt reméltem, hogy nem
fog több időt elpocsékolni
az előjátékra - ahhoz túlontúl is izgatott voltam már -, de úgy tűnt, Őt sem
érdekelte annyira. Hosszan elnyújtózott felettem ezzel is kinyúlva az
éjjeliszekrényéhez, hogy az egyik fiókból egy óvszert vegyen elő. Némán
figyeltem, ahogy hibátlan teste megfeszült előttem, ajkai szétváltak és szeme
elé bukott szőke tincseivel felhúzta magára a gumit.
Nem érdekelte, hogy valóban akarom-e, vagy felkészültem-e már, kérdés és
akadály nélkül hatolt belém, hogy tekintetét tekintetembe fúrva először lassú,
majd egyre gyorsuló mozdulatokba kezdjen. Fogain végigfuttatva nyelvét
kergetett az őrületbe; egyik keze a tarkóm alatt birtokolta a nyakam, míg a
másik erőszakosan markolászta izgalomtól megfeszült melleim. Sóhajtozva
nyitottam fel egy pillanatra a szemem, Ő szinte pislogás nélkül csak bámult és
mozgott. Tekintetében volt valami hátborzongatóan jeges érzés, ami nem hagyott,
hogy újra lehunyjam a szemem. Ettől talán csak még izgatóbb volt az aktus,
arról már nem is beszélve, hogy alattunk egész New York szemtanúja lehetett
mindennek. Ámulatomból mély zihálása és egyre gyorsabb csípőmozdulatai
zökkentett ki; számomra ahhoz, hogy atomjaira hulljon minden már csak az
kellett, hogy piercinges nyelvével végignyaljon melleimen és egy utolsót döfjön
belém.
Szememre szorítva
a karom feküdtem mellette. Mikor Rá pillantottam, halvány vigyorral az ajkain
találtam Őt. Túl érzelmes lett volna hozzá hajolnom, hogy megcsókoljam, így
csak tovább feküdtem a gyűrött lepedőn. Szemem sarkából láttam, hogy
felemelkedik mellőlem, majd maga köré csavarva a lepedőt kisétál a szobából
nyíló fürdőszobába. Azonnal görcsbe rándult a gyomrom, ahogy belém hasított egy
gondolat. Kínosan felhúztam a takarót a mellkasomon, majd idegesen a hajamba
túrtam. Hallottam, ahogy halkan csobogott a víz, sejtettem, hogy már csak
percek kérdése és kijön, hogy elküldjön. Elejét akartam venni bárminemű
megaláztatásnak, így kimásztam az ágyból és a fehér neműm után kezdtem kutatni.
Már a melltartóm is bekapcsoltam, mikor meghallottam a hangját mögöttem.
- Hát Te?
Összerezzenten hangja hallatán.
- Felöltözök, ha nem látnád.
Hitetlenül felmordult, majd mögém sétált
és a nyakamba csókolt.
- Azért annyira csak nem lehettem rossz,
hogy máris elmenj.
- Nem is amiatt megyek el.
- Hanem?
- Nem várom meg míg kidobsz! – lehajoltam
a szoknyámért, de Ő csípőn ragadott és magához húzott.
- Volt már, aki kidobott Téged az aktus
után? – fülembe suttogott, ujjait továbbra is a bőrömbe vájva hagyta.
- Nem, mivel mindig Én mentem el.
- És most is szeretnél elmenni?
Szánalmas lett volna, ha nyíltan
kimondom, ami bennem van.
- Beleegyezésnek veszem a hallgatást –
felelte, mire ijedten rákaptam a tekintetem. Tudhatta, hogy ezzel ki tudja
ugrasztani a nyulat a bokorból. – Ezt már szeretem! Egyébként nyugodtan
elmehetsz letusolni, ha szeretnél.
Bólintottam és elléptem mellőle, de Ő még
visszahúzott egy pillanatra.
- A korábbi kérdésedre a válasz pedig az,
hogy igen.
- Melyik kérdésemre?
- Arra, hogy mindenkivel játszok-e?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése