12.: Through with Love - 5. rész

#az első jelek#

Tusolás alatt végig az utolsó mondata járt az eszemben. Valahol, agyam egyik kis eldugott sarkában tudtam, azonnal itt kellene hagynom, hisz nyíltan kijelentette, mindenkivel csak játszik. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy lehet, csak a szex előtti játékra értette, mégis kételkedtem benne. Észrevehette, hogy bánt valami, hisz mikor kiléptem a fürdőszobából kérdőn vizslatni kezdte az arcom. Zavaromban fehérneműm szegélyét simogattam, azt sem tudtam, mit csináljak, csak álltam ott a szoba közepén, mint egy rakás szerencsétlenség. Képmutatást lett volna visszabújni hozzá ilyen gondolatokkal a fejemben.

- Na mi bánt megint?

- Ennyire látszik?

- Nőből vagy, rajtatok minden meglátszik.

Keserűen elfacsarodtam, majd az ágy végébe ültem. Kérdő tekintettel várta a válaszom.

- Csak zavar, amit mondtál. Hogy mindenkivel játszol.

- Ohh, Istenem – nyögött fel, majd végigsimított a borostáján. Nem mászott oda hozzám, hogy megnyugtasson ennek ellenkezőjéről, amiért igazából nem is okolhattam, hisz szinte senkik sem voltunk egymásnak, hogy megértően vigasztalni kezdjen. – Őszinte leszek Veled, bár nem tudom, hogy miért, hisz nem szokásom a nőkkel való lelkizés. Az élet egy nagy játék, a játék lényege pedig az, hogy úgy játszunk benne, ahogy az nekünk jó. Nekem jó érzés játszani, főleg, ha partnert is találok Rá, Te pedig ilyen nőnek bizonyultál. Nem tartalak valami üresfejű libának, akit ki lehet használni, nem is akarlak, inkább játszani szeretnék Veled. Ha ebben partner leszel, annak nagyon örülök, de ha nem, akkor sincs semmi baj. Van más nő, aki szívesen a helyedben lenne.

- Te aztán tudod, hogy mi kell a nőnek – dühösen felhortyantam és blúzom után nyúltam.

Erre már megmozdult mögöttem, majd kelletlenül az ágy végébe mászott, hogy feltérdeljen előttem.

- Nem akartalak megbántani… bocs – tette még hozzá. - De tényleg csak ennyit akarok, jól érezni magam valakivel, aki szintén jól érezi magát Velem. Ha neked is kellemes volt, ami itt történt, akkor hagyd abba ezt az állandó szájhúzogatást, és csak élvezd az életet. Na mit mondasz?

- Azt, hogy egy rámenős fasz vagy.

Bill érezhette a mosolyomból, hogy nyert ügye van.

- Ha valakit meg akarok szerezni, akkor néha ilyennek is kell lennem.

- Mert meg akarsz szerezni? – cirógattam meg az állkapcsát, mire csókért hajolt volna, de elhúzódtam előle.

- Te játszol Velem?

- „Ha ebben partner leszel, annak nagyon örülök, de ha nem, akkor sincs semmi baj. Van más férfi, aki szívesen a helyedben lenne.”

- Vág az eszed, ezt már szeretem – fenekembe markolva közelebb húzott magához, és végre megkapta a várt csókját.

#ha akarsz, elmész, ha nem, akkor maradsz #

- Nem vagy megint éhes? Én majd’ éhen halok – felemelte a takarót, majd kisétált mellőlem.

Én is kicsúsztam a lepedők közül, majd mindent jól szemügyre véve körbe sétáltam a szobában. Nem sok minden volt itt, az ágyon kívül csak két komód volt illetve egy hatalmas festmény, ami az ággyal szemközti falon lógott. A falak mély lila színben pompáztak, de egyáltalán nem volt sötét a hatalmas ablakoktól.

            Mikor betértem a konyhába, épp a konyhapultnak dőlve kanalazott egy müzlis tálkából. Felém nyújtotta azt, de csak megráztam a fejem. Vállat vont, majd tovább rágott engem figyelve.

- Miért bámulsz állandóan? – kérdeztem rá frusztráltan.

- Nem szabad?

- Nem azt mondtam, csak kérdezem!

- Te is bámulsz, így egálban vagyunk.

- De Én azért teszem, hogy megfejtselek.

- Én meg azért csinálom, hogy legyen miért gondolkodnod rajtam – még egy utolsó falatot a szájába vett, majd a mosogatóba tette a tálkát.

Elém sétált és a fejem mellett a falnak támasztotta a karjait. Végigfuttattam a tekintetem a testén; hasizma erősen megfeszült előttem.

- Sose adom ki magam a nőknek. Ha kellek Nekik, akkor vegyék a fáradtságot, hogy kiismerjenek. Így tesztelem Őket.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit nagyképű vagy? – felvont szemöldököm láttán csak felkacagott.

- Ha az is vagyok, nem érdekel. Nem tántorodtál meg, mikor azt mondtam, hogy játszok Veletek, szóval valamit nagyon jól csinálhatok – állapította meg.

- És mit gondolsz, nem fogok egyszer beleunni ebbe a tesztelésbe? Hogy egy teszt alanyaként kezelsz?

Egy pillanatra felsóhajtott, majd a fülemhez hajolt.

- Mint mondtam korábban is, ha akarsz, elmész, ha nem, akkor maradsz. Csak ne kelljen állandóan ezt a tipikus női dumát hallgatnom, hogy mennyire rossz fiú vagyok, oké? – mutatóujját végighúzta az állkapcsomon, majd felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek. – Oké? – kérdezett rá ismét ezzel is nyomatékosítva szavait.

- Oké.

#mikor nem finomkodik#

Kora hajnalban apró cirógatásra ébredtem. Gerincemen végigfutottak a körmei, minek hatására kidomborítottam a hátam. Közelebb csúszott, majd finoman a nyakamba harapva hozzám dörgölte magát. Éreztem, hogy vágyik Rám.

- Hát Te? – fordítottam hátra a fejem, mire államnál fogva egy csókért húzott magához.

- Nem bírtam nézni, ahogy elárulván feküdtél mellettem, így arra gondoltam, hogy – egy kis szünetet tartott, majd ujjait végighúzta nyakamon át a mellkasomon, hogy egyik mellem kiemelve a melltartóból erősen rámarkoljon -, szóval arra gondoltam, hogy jól esne munka előtt egy kis reggeli. Egy finom, gusztusosan tálalt reggeli – masszírozott tovább, majd ajkait nyakamra csúsztatta.

- És mit akarsz enni?

- Nem nehéz kitalálni – mondatát követően maga alá fordított és karjaim a fejem fölé szorítva csókolgatni kezdte a mellkasom. Szegycsontomon végignyalva hajolt melleimhez, hogy ajkai közé véve a mellbimbóm lassan szopogatni kezdje. Teste alatt ívbe feszült a testem, de Ő minduntalan csak visszanyomott az ágyra combjaival. Egyszerre volt izgató és kissé ijesztő ez a kiszolgáltatott helyzet, csuklómat bilincsként szorító ujjai is csak még jobban fogva tartottak, mikor érezte, szabadulni akartam. Ficánkolásom látván kivillantotta fehér fogait, majd a takaró alá nyúlt és lehúzta a boxerét.

- Szedsz gyógyszert?

- I-igen – nyögtem mikor megéreztem a tenyerét a combjaim között. Nem szabadított meg a bugyimtól, helyette csak oldalra húzta azt, majd mélyen belém hatolt.

Fájdalmasan felnyögtem, mire felvezette az egyik kezét és tenyerét a számra tapasztotta. Visszafojtott nyögéseim még jobban felizgathatták, hisz mozdulatai erőteljesebbé váltak. Nagyon értett a női testhez, ezt már este is éreztem, hisz nem hagyta, hogy akár egy pillanatig is azt érezzem, elhanyagol.  Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy a fejét hátrafeszítve élvezte minden egyes mozdulatát, majd mintha észrevette volna, hogy Őt nézem, kinyitotta a szemét és az ajkába harapott. Lassan engedte le a karjaim, hogy derekam alá nyúlva megemelje a testem és feltérdeljen a combjaim között. Arcát nézve bennem is kezdett valami kibontakozni, sóhajaim ismét nyögésekké változtak és a testemen végigfutó remegés hirtelen csapott le Rám. Teljes testemmel elemelkedtem az ágytól, majd hangosat nyögve elélveztem alatta.

- Ez még csak a kezdet volt – sziszegte rekedten, mikor Ő is elélvezve kihúzódott belőlem és egy szédítő csókot adott sajgó hasamra.

#ha egy közeli barát óva int#

Levakarhatatlan vigyorral az arcomon hagytam, hagy vigyen haza és várjon meg a ház előtt, amíg gyorsan összekaptam magam. Próbáltam ismét csinosan és kívánatosan felöltözni, a múltkori alkalommal is - mikor megdicsért-, fürödtem a bókjaiban. Már csak pár lépcső volt hátra, gyorsan lesimítottam élére vasalt nadrágom és kiléptem a társasház ajtaján. Az autónak dőlve napoztatta az arcát, de mikor meglátott levette a napszemüvegét és végigmérte a testem.

- Akarjam tudni, hogy mit gondolsz? – nevetve kérdeztem rá, majd a kilincsért nyúltam, de magához rántott és vadul megcsókolt.

Nem kellett elmondania, mit gondolt, éreztem túlfűtött csókjából.

*

Suzanne mosollyal fogadott az íróasztalomnál. Én is csak mosolyogni voltam képes, mi mást tudtam volna csinálni egy ilyen este után?

- Mesélj, Te nő! – csípett a karomba játékosan, ahogy elhaladtam mellette.

Nyugodt mozdulatokkal lepakoltam, kihúztam a székem, majd megköszörülve a torkom kimérten belekezdtem.

- Kellemes volt, Suzanne!

- Ne, Charlize, ne csináld!

A bennem tomboló erő egy hatalmas vigyorral tört ki belőlem, eddig bírtam tartani magam.

- Ez a pasi valami felülmúlhatatlan. Egyszerűen… - felsóhajtottam és alsó ajkamba haraptam. – Tudja, mi kell a nőnek.

- Nagyon sejtelmes vagy – nézett Rám kétkedve barátnőm.

- Tudod – épp hogy belekezdtem volna, mikor megérkezett a főnököm.

- Charlize, be tudna jönni egy pillanatra?

- Persze, természetesen – már ugrottam is, hogy a főnököm után siessek.

Már az első pillanatokban láttam rajta, hogy feszült, sajnos az okát is tudtam. Zavartan ültem le vele szemben és vártam, hogy megkapjam a fejmosást a tegnapi kimaradásomért. Így visszagondolva, fogalmam sincs, miért nem kértem el magam Én is.

            Ismét ránéztem, Ő az asztala mögül fixírozott engem. Pillantásai kemények voltak, majd hirtelen meglágyultak és szemébe együttérzés költözött.

- Charlize! Amit most fogok mondani, kérlek, ne értsd félre! Nem kellene, hogy érdekeljen, de úgy érzem, muszáj figyelmeztetnem Téged. Fogalmam sincs, hogy mi van köztetek Bill-el, de vigyázz Vele!

- Ezt hogy érti?

Mélyet sóhajtva meggyűrte az arcát, majd így felelt:

- Nagyon ért a nőkhöz, tudja, mivel lehet Őket levenni a lábukról. Nem tartalak egy buta nőnek, aki behódolna Neki, de legyél az eszednél, ha róla van szó.

- Megijeszt! – vallottam be. Tényleg furcsa érzéseket keltettek bennem a szavai.

- Van egy különleges stílusa és modora, ami eleinte kíváncsivá tehet, de hosszú távon lehet, hogy…

- Hogy? És egyáltalán, miért tünteti fel rossz fényben a barátját?

- Attól mert a barátom, még nem kell mindent tolerálnom, amit csinál. Nem szeretem, ahogy Bill a nőkhöz áll, így azt sem nézem jó szemmel, hogy Téged megkörnyékezett.

- Tudok vigyázni magamra, Mr. Thomson.

- Lehet, hogy tudsz, de egy dolgot ne felejts el: Bill ellen már sok nő veszített!