12.: Through with Love - 17. rész

#Lize, menj!#

A közös program mint valami mese, úgy telt. A hasam teljes görcsben állt már a hatalmas nevetésektől, talán gyerekesebben viselkedhettünk Tommal, mint maga Emma, aki ahogy láttam, szintén fantasztikusan érezte magát. Mikor egy pillanatra oldalra kaptam a fejem, majd vissza rájuk, szinte emlékezetembe vésődött az a kép, ahogy Emma Tom kezét szorongatva ugrált mellette, miközben felszegve fejét csak csacsogott és csacsogott. Évek óta talán ez volt az egyik legszebb pillanat, amit elkaptam.

*

Nem tudtam levenni róla a tekintetem. Némán rágta a popcornt, ajkai néha mosolyra húzódtak egy-egy vicces jelenet láttán. A reggel történtek után talán még nagyobbat nőtt a szememben. Kihasználhatta volna a gyengeségem, azt, hogy mennyire ki vagyok éhezve szeretetre és törődésre – úgy, ahogy Ő is mondta az ismeretségünk elején -, mégsem tette. Hogy tud ekkora önuralmat gyakorolni férfi létére? Hogy tud ilyen tiszteletet tanúsítani irányomba?

- Kérdezhetek valamit? – kérdésem hallatán rám kapta a tekintetét, majd megállította a DVD lejátszót.

- Persze, csak nyugodtan.

- Egy ilyen férfinak, mint Te, hogy nincs barátnője?

Láttam, hogy meglepte a kérdésem, de nem hátrált meg a válaszadás elől.

- Nehezen esek szerelembe, ennyi az egész.

- Érdekes – a kanapé karfájára könyököltem, majd a tenyerembe hajtottam a fejem.

- Nincsenek nagy igényeim, mármint úgy értem, hogy sose egy ideált kerestem a nőkben. Nincs is ideálom, most, hogy így belegondolok.

- De azért csak van egy női típus, amit jobban preferálsz.

Talán átlátszó lehettem, mégis tudni akartam a választ.

- Bármennyire is hihetetlen, de minden nőben megtalálom a jót és a szépet. Volt már alacsony, vörös hajú barátnőm és magas, telt barna is. Láthatod, hogy nincs kikötésem a nők terén.

- Akkor mi a fontos Neked? Milyen legyen a nagybetűs Nő?

Egy pillanatra a tévé képernyőjére kapta a tekintetét, majd gyenge mosollyal visszanézett Rám. Amennyire vártam, hogy azt mondja, amire igazán vágyok, annyira féltem is a választól. Mi lenne, ha azt mondaná, hogy olyan nő kell Neki, mint Én? Hiú ábrándból a felhők közé repítene, vagy éppen ellenkezőleg, a földre sújtana.

- Akarjon szeretni. Ennyi talán.

- Ki ne akarna szeretni Téged? – válasza hallatán szinte homlokomig szaladt a szemöldököm.

- Lize, szerintem folytassuk a filmet.

Mikor becéz, szinte eltörpül a külvilág körülöttem. Bill is sokszor hívott így a kapcsolatunk elején, azonban ahogy Tom kiejti a nevem az valami felülmúlhatatlan.

Becézése most is libabőrben fürösztette a testem, s mikor a tévéről ismét Rám pillantott azonnal észrevette a karomon égnek meredő szőrszálakat. Torkán megfeszülő bőrrel egy hatalmasat nyelt, majd kapucnis pulóveréért nyúlt és gondoskodva feltartotta, hogy belebújjak. Illata elkábított, hirtelen Rám fonódó karjai pedig felemeltek. Önkéntelenül csukódott le a szemem és hagytam, hagy adjam át magam valami bűnös, mégis minden érzéket felborzoló pillanatnak. Még ebben a helyzetben is tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, hisz éreztem, a lakás falai, mint Bill hideg, szúrós szemei vizslatnak; mégsem tudtam mit tenni a testemet elöntő melegségtől. Egész testemmel kemény mellkasának dőltem és fejemet a válla és a nyaka közötti kis gödörbe fektettem. Minden egyes lélegzetvételemmel erősebben és erősebben vette Ő is a levegőt, karjai is óvóbban fonták körül remegő testem. Éreztem, hogy orra lassan, minden egyes négyzetcentimétert feltérképezve végigsimít a nyakam vonalán, majd alig érezhetően finoman a torkomba mélyeszti fogait. Ajkaim O alakot formálva váltak szét, hogy közöttük reszketős sóhaj hagyja el a testem. Érintése ösztönszerűen lett erőteljesebb, szinte láttam a szemem előtt, ahogy felkarján megfeszülnek az izmok, míg alkarján sötét folyóként türemkednek ki erei. Már csak a gondolat is felizgatott, s az, amiről eddig nem gondoltam, hogy izgató lehet, most szinte hurrikánként tört Rám. Ujjai kezemről a karomra, majd a nyakamra kúsztak, ahol arccsontomon és állkapcsomon végigsimítva finoman maga felé fordította a fejem. Mikor kinyitottam a szemem, tekintete sötéten vibrált, szinte magával ragadt. Pillantásai ajkaimon pihentek.

- Hogy kérdezhetsz nőkről, mikor itt vagy mellettem?!

Érdemben nem tudtam válaszolni, így csak tovább figyeltem Őt. Laza lófarokba kötött tincsei szétbomlani látszottak, vállizmain már több volt, mint a hajgumi között. Ujjaimmal felnyúltam a tarkójához, majd kihúzva a gumit szétbontottam a haját. Annyira érzéki volt minden pillanat és másodperc, hogy éreztem, lassan kezdem elveszteni a fejem.

- Mikor itt van az a nő, akit már az első pillanatban akartam?

Őszinte szavai csak még hevesebb reakciót váltottak ki belőlem. Nem tudom, hogy volt erő a végtagjaiban, de megemeltem magam, majd lábam felhúzva és átemelve Tom combjain az ölébe ültem. Annyira intim és érzéki volt ez a helyzet; bűntudatnak kellett volna bőröm alá férkőznie, azonban kívánalmon kívül semmi mást nem éreztem.

- Akarlak! – nyögtem elfúlva, ahogy hosszú ujjai pulóvere alá benyúlva lecsúsztatták a vállamról a vastag texilt.

Csupasz karjaim és mellkasom ismét libabőrbe burkolózott, de ujjbegyeivel lesimogatta a testemről. Nyakamnál kezdte mozdulatát folytatva remegő torkomon, amit érzékien a dekoltázsom felé folytatott. Alig érintett, talán sose nyúlt hozzám, testem mégis intenzív reakciókat produkált. Kívánalmam ismeretlen méretet öltött, s testemen átvéve az irányítást önkéntelen mozdulatra hívta csípőm. Egy apró, alig érezhető mozdulat volt csak, amit tettem, mégis azonnal éreztem, mit is váltottam ki Tom-ból. Szeme éles fényben úszott, száraz ajkait akaratlanul nyalta körbe, majd hagyta, hagy mozduljon meg ismét a csípőm. Fejem hátra hanyatlott, ahogy mellkasom domborulataitól igéző mozdulatokkal tartott vállam, majd felkarom felé. Egyik kezével megemelte a bal karom, majd először ujjbegyével, végül forró nyelvével érintett meg érzékien. Soha nem volt még részem ilyen érzékiségben; önzetlen cselekedeteit önkéntelen csípőmozdulatokkal köszöntem meg. Ujja és nyelve útját apró fújással követte az alkaromon, majd ujjvégeimre egy-egy apró, alig érezhető csókot adott.

- Istenem – nem tudom, hogy Ő vagy Én mondtam-e ki, egyszerűen teljes köd borult az agyamra.

Időközben a tévé is alap üzemmódba állhatott, hisz izgalmas sötétség borult a nappalira és csak a messziben lévő felhőkarcolók fénye sejtetett valamit a négy fal között történt dolgokból. Arcán néha átsuhant egy-egy fénycsóva, megfeszült arcizma és résnyire szétvált ajkai így mindig elém tárultak. Minden egyes mozdulatot, amelyet bal karomon követett el most a jobbon is megtett, és ha lehetett, csak még erősebb remegést váltott ki belőlem. Ujjaival felcsúszva a tincseimbe markába fogta a hajam, majd lassan, szemezve közben Velem lehúzott magához. Tarkómhoz érő ujjbegyei még a mozdulat közben is simogattak, de mikor már csak pár milliméterre voltunk egymástól lehullottak az ujjai rólam. Hirtelen jövő hiányérzet férkőzött minden egyes porcikámba, de alig érezhető, mégis puha csókja elfeledtetett mindent. Mikor nyelve a nyelvemre csúszott és hagytuk, hagy kezdődjön egy lomha, érzéki tánc éreztem, ez az este nem itt nem fog befejeződni.

            Az édes csókokat halk nyöszörgés, majd egyre erősödő sírás szakította félbe. Frusztrált nyögésem megmosolyogtatta Tom-ot, de éreztem, Ő sem számított arra, hogy ezeknek a pillanatoknak így kell véget érnie. Mikor elhúztam a fejem Tőle, duzzadt, nedves ajkai olyan kívánatosan vártak Rám újra, hogy nem tudtam mit tenni, mint szenvedélyesen megcsókolni, mielőtt elmentem volna Emmához. Ágyéka keményebb volt annál, mint amit valaha is éreztem a huszonhat évem alatt; kezeit láttam, hogy a háta mögé szorította, majd most Ő húzta el a fejét Tőlem.

- Menj inkább!

- Menjek inkább, mert? – fülébe harapva vártam a választ.

- Lize, menj! – parancsolta elszorult torokkal.

Arcomra gonosz mosoly szökött, majd elemelkedve a csípőjéről lassan leemeltem először a jobb, majd a bal lábamat. Zakatolva emelkedő mellkassal nézte végig a mozdulatot, azt, ahogy komótosan megkerülöm a kanapét, majd tarkóján végighúzva körmeim eltűnök Emma szobájában.

#jó ember#

Befeküdve Emma ágyába ringattam újra álomba, rosszat álmodhatott és az ébreszthette fel. Reméltem, hogy megnyugszik annak ellenére, hogy Én mérföldekre voltam, hogy akár egy cseppnyi nyugodalmat is érezzek most. Mosolyom szinte ajkaimra forrt, olyan érzések és erők kavarogtak bennem amiktől azt éreztem, hogy a világot körbe tudnám futni. Bizsergett mindenem, a fejem búbjától a talpamig minden egyes idegszálam megfeszülve várt újabb kényeztető percekre, míg agyam racionálisan óva intett mindennemű vágyakozástól. Tudtam, hogy rá kellene hallgatnom és bánva minden eddig elmúlt percet el kellene küldenem a nappaliban ülő szemtelenül fiatal és izgató fiút, férfit, a testemen felülkerekedő vágy azonban könnyűszerrel leszerelte agyam. Gondolataim végére éreztem, hogy Emma ismét egyenletesen szuszogott a mellkasomon, óvatosan leemeltem magamról, majd betakarva és egy apró puszit adva a homlokára egyedül hagytam királylányos szobájában. Szorító torokkal lépkedtem vissza a nappaliba, az ajtóból pont ráláttam kemény, mégis édes profiljára, amit csak egy-egy fénycsóva világított meg ismét. Szemhéja lehunyva, ajka pedig szétválva pihent miközben ádámcsutkája még mindig erősen megrándult egy-egy nyelésnél. Lábujjhegyen mögé sétáltam, bár biztos voltam benne hogy hall, mégsem állt fel, csupán csak hátra hajtotta a fejét és lehunyt szemekkel várt. Azonnal tudtam, mit akartok Vele csinálni; lehajoltam hozzá, majd álláról kiinduló csókokkal aprólékosan végigcsókoltam borostás torkát, majd ameddig csak rá tudtam ívesen hajolni a kulcscsontjára is adtam egyet. Válasza, amely egy szédítően érzéki csók volt melleim közé ismét felülmúlt minden egyes eddig megtapasztalt dolgot. Eszeveszett érzés volt érezni vad mohóságát azzal a kínzó önmegtartóztatásával együtt. Azt akartam, hogy Ő is elveszítse a fejét és ne gondolj Rám, mindinkább vegyen uralma alá, és végre szabadítson fel.

            Nehezen, de elszakadtam megfeszült torkától, hogy megkerülve a kanapét ismét hozzábújhassak. Karjai önkéntelenül tárultak szét, majd fonódtak testem köré, mikor újfent mellette voltam. Egy csókért hajolt volna ajkaimhoz, de Én incselkedve Vele hátrahajtottam a fejem. Szeme megcsillant a játéktól, s újabb csókért hajolva lassan maga alá parancsolt. Mint két kagyló, úgy összepasszolt a testünk, ezt már így, az első pillanatban is éreztem. Arcát nyakamba fúrva engedte lassan Rám a testét, mellizmai keményen megfeszültek a pólón keresztül is. Érinteni akartam végre, végig akartam húzni az ujjbegyem a vállán, a lapockáján ki nem hagyva a gerincét és a csípőjét. Gondolataim hatására ujjaim a textil alá furakodtak, majd hasizmán végigcirógatva felhúzták a finom pamutot. Megfeszült hasizmából és reszketeg sóhajából sejtettem, mi játszódhat le benne; akart, azonban, ahogy tekintetünk találkozott a réveteg sötétségben tudtam, nem fog beteljesedni ez az este.

- Látom, tudod, mit akarok mondani.

Mondatára csak bólintani voltam képes.

- Csak egyetlen egyszer ne lennél ennyire jó ember.

- Tisztellek, és ezzel nem tudok mit csinálni – homlokát homlokomnak döntötte, majd hagyta, szívverésem hagy vegye át az Ő ritmusát. – Tisztellek és kimondhatatlanul kívánlak.

Szavai hallatán, mint egy jól lakott kiscica kinyújtottam a végtagjaim az ölelésében, majd megpróbálván felfogni azt, amit mondott a nyakába bújtam.

- Gyönyörű nő és remek anyuka vagy. Nem tudom, hogy ezt Bill, hogy is nem veszi észre, mindenesetre egyszer majd megköszönöm Neki.

- Mikor? – tudtam, mit fog válaszolni, mégis a szájából akartam hallani.

- Mikor végleg az enyém leszel bűntudat és lelkiismeret furdalás nélkül.