7/2
Tom már ébren volt, mikor ismét felgyúltak a lámpák.
Órák telhettek el azt követően, hogy a lány szendvicsekkel és gyümölcsökkel a
tálcáján bejött hozzájuk, azt azonban, hogy ez hány órája történt, nem tudta,
hisz mindkettejük óráját elvették. Elvesztve időérzékét úgy gondolta, örökre
sötétség borult rájuk, de mikor meghallotta az ajtó felől érkező retesz
hangját, azonnal feléledt.
Újra az a lány volt, de most nem csoszogott, mert úgy belökték, hogy majdnem elesett. Mikor újra talpra állt megfordult és az
ajtónak vetve magát mindkét kezével verni kezdte azt, azonban mikor realizálta,
ezzel semmit sem ér el, egyszerűen csak állt ott megroskadva, fejét lógatva,
háttal Tom-nak.
A férfi figyelemmel követte, ahogy lassan megfordult
és odajött hozzá. Mikor kezei ismét ökölbe szorultak, érezte, körmei a tenyerébe
vájtak. A lány nem nézett rá, csupán csak állt ott fölötte, miközben haja az
arcába lógott. – Mi van? – kérdezte a férfi. Megpróbált erősebbnek tűnni annál,
mint, ahogy valójában érezte magát.
- Tom? Ki az? – a falon túl felcsendült Bill hangja.
A lány letérdelt elé. – Sajnálom – suttogta. – Annyira
sajnálom.
- Mit? Mit sajnálsz? – Tom hangja egy oktávval is
magasabb lett, hisz nagyon rossz előérzete támadt.
Az üres helyiséget hirtelen egy másik hang is betöltötte. – Kussoltasd el!
A lány alázatosan meghajolt, mire Tom felkapta a
fejét. Hangosbemondó? Kinyújtóztatta a nyakát, hogy lássa, honnan is jön a
hang, de akkor a lány felállt előle, majd megkerülve Őt Bill oldalához ment.
- Ne! Várj! Hova mész? – Tom pánikhoz közeli állapotba
került.
Bill hatalmas, rémült szemekkel nézte, ahogy a lány hozzásétált,
letérdelt elé, majd ránézett. Szemei üresnek és élettelennek tűntek. – Mit
akarsz? – kérdezte remegő hangon. – Nem tudom, hogy mit akarsz, kérlek, mond
el! Nem fogok többet megszólalni.
- Bill! – Tom most már küszködött. – Ne érj hozzá! –
kiáltotta. – Megöllek, ha egy kibaszott ujjal is hozzáérsz!
Bill mélyen felhördült, ahogy a lány felé nyúlt, azonban nem
volt oka félni, hisz csak finoman ráhelyezte a kezét a szájára. –
Csendben kell maradnod – suttogta. – Bántani fognak, ha nem így teszel.
Bill hatalmas szemekkel bólintott, ezzel is
tudatva, hogy megértette, amit kért. Ahogy Tom kiabált és rángatózott Bill
szörnyű, szorító érzést érzett a testében, hisz a fém folyamatosan belé vájt, de
nem mondott semmit sem, csak az arca rándult meg néha-néha.
A lány felállt, majd visszament Tom-hoz, kinek arca
vörös volt, sóhajai pedig élesen törtek fel a torkából. Szinte harcra kész volt,
azonban a lány úgy tűnt, hezitált. Tekintete gyorsan repkedett béklyói között,
majd hirtelen lábai közé térdelt, s mielőtt a férfi el tudott volna húzódni
előle, felé nyúlt, majd megragadta a hasát is keresztező, dereka körül ülő
láncot. Tom előre feszült, azonban Ő visszatolta.
- Ez – szólt halkan a lány és végigfuttatta rajta az
ujjait – mindkettőtöket közre fogja. Ha megrántod, fájni fog Neki – alig láthatóan átbökött a válla fölött ezzel is Bill-re gondolva.
Tom szeme azonnal hatalmasra tágult. Összekötözték
Őket, szóval, ha egyikük túl kitartóan küszködik, akkor az a másiknak fájdalmat
okoz? Kik voltak ezek az emberek? Érezte, szeme szúrni kezd, de gyorsan
pislogott egyet és összeszorította az állkapcsát.
- Mit akarsz tőlünk? – erősnek kellett lennie, hogy
akár csak egy kis hang is kijöjjön a száján.
- Semmit sem akarok tőletek. Mondtam már, Én is
ugyanazért vagyok itt, mint Ti.
- Oké, elég a csevegésből. Csináld! Most! – az a hang ismét felcsendült a hangszóróból.
Tom látta, hogy remegés futott végig a testén, majd egy pillanatra lehajtotta a fejét és újra felé nyúlt. – Ne érj hozzám – förmedt Rá. A lány egy pillanatig habozott, majd kezei
erőtlenül az ölébe estek.
- Sajnálom, de nincs más lehetőségem – újra meg akarta érinteni, de Tom hátra kapta a fejét és az arcába köpött. A lány hirtelen megdermedt, szemét
lehunyva lehajtotta a fejét, majd lassan felemelve a karját letörölte az
arcát ruhájának egyik koszos ujjával.
A hangosbemondó készülék recsegni kezdett, majd ismét
egy kacaj hallatszódott. – Ezt Te elviseled Tőle?
Tom azonnal elszakította a figyelmét a lányról. – Ki a
fasz vagy? – kiáltotta. – Miért csinálod ezt? Mit akarsz? Pénzt? Sok van, csak
kérned kell és megkapod! Engedj el bennünket és annyit kérhetsz, amennyit csak
akarsz.
Újra nevetés csendült fel. – Talán később beszélhetünk
pénzről is, Tom, de most inkább dőlj hátra és élvezd a show-t! Nincs igazán más
lehetőséged.
Bill felnyögött, a lány pedig felsóhajtott. Ahogy újra megérezte
a kezét ösztönösen elhúzódott, s tekintetét az érintés helyére vezette, mialatt a lány közelebb hajolt hozzá és kicsatolta az övét.
Lassan csinálta, először a csatot fogta meg, majd a
bőr övet húzta ki belőle, miközben gyors pillantást vetett a Tom mögött lévő
messzi falra. Ezt látván Tom is megpróbált arra tekinteni ezzel is megfejtve,
vajon mit is nézhetett, de semmit sem látott, sőt, a figyelme azonnal
el is terelődött, ahogy a lány megragadta nadrágja szárát és combjain keresztül lehúzta róla azt.
Hirtelen elállt a szava, majd ellenkezés gyanánt
vergődni kezdett ezzel is a hideg beton fal felé hátrálva. – Mit csinálsz? –
hangja rideg és rémült volt. – Kélek… ne!
A lány figyelmen kívül hagyta kérését és alsónadrágjába
akasztotta ujjait ezzel is hozzáérintve hideg ujjait a meleg hasához.
- Kérlek – könyörgött. – Bármit megadok Neked, gazdag
vagyok. Csak… - szava azonnal elakadt, ahogy a lány letolta a boxerét és
teljesen felfedte Őt. – Oh, Istenem, Istenem… kérlek…
Nagyon rövid időre megállt, miközben a másik oldalról szipogást
hallottak. – Tom? Tomi? Mi történik? Jól vagy? – Bill válaszként nem kapott
mást, csak néma csendet; mindenki mozdulatlan és néma volt.
Mivel Tom már nem bírt megmozdulni, tudta, semmit sem tehet
azért, hogy megvédje magát, így hát megpróbálta meggyőzni a lányt. – Kérlek –
mondta, hangját azonban alig lehetett hallani. – Bármi is folyik itt, nem kell
megcsinálnod. Kérlek, ne csináld! Kérlek… mindent meg tudok adni Neked, Nektek.
A hangosbemondó újfent recsegni kezdett - a lány meg
is hátrált egy pillanatra, de most senki sem szólalt
meg.
Mikor újra felé nyúlt, Tom végre ellenszegült, s addig rángatta láncait a
csuklói körül, míg végül a hideg fém húsába nem vájt. Lábával is megpróbált
rugdalózni, azonban az azt markoló láncok - amik a padlóhoz voltak rögzítve-,
nem engedtek szorításukból. Hirtelen meghallotta Bill fájdalmas zihálását és
kiáltását, de már figyelni sem tudott Rá, hisz abban a pillanatban megérintette
Őt a lány.
Ahogy hideg ujjai alig érezhetően végigkúsztak péniszének
puha bőrén erősen megrántotta a láncokat, de abban a pillanatban fel is
kiáltott a fájdalomtól. Ide-oda kezdett vergődött, csak hogy ezzel is távol tartsa
magát a lány érintéseitől, azonban mikor a keze közre fogta be kellett
látnia, nincs menekvés, mi több, csak fájdalmat okoz magának és valószínűleg
Bill-nek is.
Mikor a lány gyengéd simogatásba kezdett, undorodva
fogadta, hogy teste cserben hagyva Őt reagált az érintéseire, hisz
farka nagyobb és keményebb lett hideg kezében. Hátra vetve fejét és összeszorítva szemét megpróbálta felvenni a harcot, hisz tudta, ez pusztán csak testi reakció, amiből úgy tűnhetett, akarta ezt az egészet, azonban ez nem
így volt.
- Kérlek – nyögött fel. – Kérlek, ne bánts, ne így – könyörgött,
miközben tudta, csöndben kellene maradnia, nehogy ezzel is megijessze
Bill-t, de az Isten szerelmére is! A lány keze még mindig egyenletesen simogatta és annyira jól esett Neki.
A nő nem nézett rá, sőt, máshol sem érintette meg, helyette
inkább erősebbre fogta szorítását és gyorsított a ritmusán. Tom érezte, forróság
kezd szétáradni a hasában; különös is volt az az érzés, ahogy a rideg rémültség
elvegyült az izgalom adta forrósággal. Megpróbált valami másra gondolni,
valamire, ami megállítaná ezeket a reakciókat, de nem tudott, így hát felnyitotta
pilláit és a lány kezére nézett. Ahogy hasizma megfeszült, tudta, el fog élvezni. Le volt láncolva, mint egy állat, kiszabadulni sem tudott, vagy akár
ellenszegülni, és ez a lány, ez a különc egyszerűen nem hagyta addig abba azt,
amit csinált, míg szinte rá nem kényszerítette arra, hogy elélvezzen.
Tom végül lehunyta a szemét, összeszorította a száját és hátra
vetette a fejét. Hallván maga mögül Bill szipogását, nem akarta, hogy bármit
is megtudjon, egyszerűen nem szerette volna még annál is jobban megijeszteni,
mint ahogy most érezhette magát. Marokba szorította ökleit, agyát kikapcsolta
és hagyta, hagy vegye uralma alá az élvezet. Teste úgy tett, ahogy óhajtotta, még
azt is alig vette észre, hogy csípője elemelkedett és a lány kezeibe
furakodott. Mikor izgalma a tetőfokára hágott harcolt az ellen, hogy nehogy valami külső
jelét adja annak, hogy az orgazmus teljesen a hatalmába kerítette.
Ahogy fejét a beton
falnak döntve, szemét összeszorítva, ajkait pedig vékony fehér csíkká préselve
erősen elélvezett száját egyetlen hang sem hagyta el. Még mozdulni sem mozdult meg igazán; élvezete volt
az egyedüli bizonyíték arról, mi is történt nem olyan rég.
A lány - miközben megtörölte kezeit a koszos ingében
-, hátrébb ült a lábai közül és elfordulva Tőle újra arra a messzi
falra szegezte a tekintetét.
A hangosbemondó zúgni kezdett. – Kiábrándító, Mr.
Kaulitz. Többet vártam olyas valakitől, kinek a hírneve… De talán majd a
következő alkalommal jobb show-al fog megörvendeztetni bennünket.
Tom ott maradt, ahol volt, még a szemét sem nyitotta
ki, ahogy a lány visszahúzta a boxerét, begombolta a nadrágját, felhúzta a sliccét,
majd végül gyengéden lehúzta a pólóját. – Sajnálom – suttogta utoljára, majd
felállt és az ajtóhoz lépve kikopogott, hogy kiengedjék.
A fények kihunytak.
Tom már több perce hallgathatta, ahogy testvére nehézkesen
vette a levegőt a sötétben, mikor hirtelen így suttogott Bill. – Tomi! Jól vagy?
- Jól vagyok, Bill! Minden rendben – válaszolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése